2013. november 16., szombat

"NÉMA NÉP, ÜRES FALAK" - Nincs többé legálfal Eger szívében?

Eltűntek a nyakatekert betűk, a groteszk lények és a szikrázó színek a Leányka úti aluljáróból. Nincs többé legális festési lehetőség a belvárosban?


 Tegnapi céltalan bolyongásom során (gyakran bolyongok céltalanul...) úgy döntöttem, a Leányka úti aluljáró felé veszem az irányt. A város szívében, egészen a vár mellett elhelyezkedő építmény ugyanis roppant kedves hely a számomra. Ha rossz napom van, vagy ha csak épp unatkozom, gyakran sétálok errefelé, nézegetve az alagút falára festett, furcsa, színes ábrákat, a megannyi ismeretlen kéz által a korlátokra rótt krisz-kraksznak tűnő névjegyeket, és ezek láttán kissé jobb hangulatban folytatom tovább barangolásom, mondván, ebben a városban élet van. Arctalan, névtelen, de mindenképp aktív, kreatív és tevékeny élet.
Tegnap a puszta unalom vezérelt csupán át a vasúti sínek alatt húzódó alagúton, ám már a bejáratnál majd' infarktust kaptam, hiszen eme pezsgő, földalatti élet legkisebb szikrái is nyomtalanul tűntek el egyik napról a másikra. Az egykor színektől szikrázó falakat ugyanis dolgos kezek felsőbb utasításra egytől egyig csont fehérre meszelték.

A Leányka úti aluljárót valamikor a kilencvenes évek derekán nevezte ki a város a graffititsek számára létesített legálfalnak, majd a későbbiekben, a kétezres évek elején próbálták újra kriminalizálni, mondván frekventált helyen való elhelyezkedése miatt összefirkált falaival rontja a városunkról megalkotott képet a turisták szemében. Ez a terv nem igazán jött be, a frissen átkent falak csakhamar újra megteltek élettel, és ha egy ideig nem is teljesen hivatalosan, de a hely újra legális graffitifalként működött, olyan alkotók munkáival, akik időt, pénzt és energiát nem kímélve tették színessé az arra járó városlakók és kíváncsi turisták mindennapjait.
Nem mondok nagyot akkor, mikor azt állítom, hogy ezen falakon komoly, galériák falain függő képeket megszégyenítő művek születtek. Sétáim során nem egyszer láttam, hogy az itt készült munkákkal turisták pózolnak, fotók készülnek, melyek később az intenerten kötnek ki, ezzel is népszerűsítve porlepte, szürke városkánkat. Most pedig nincs más, csak a vakító fehérség...

 Ám első riadalmunk alaptalan, a helyzet ugyanis nem teljesen úgy néz ki, ahogyan elképzeltük. A heol.hu cikke szerint a falakat nem véglegesen mázolták vakító fehérre, csak afféle újrakezdésképp, motivációként az újabb, igényes alkotások létrehozására.
Rázsi Botond alpolgármester elmondása szerint ugyanis sok panasz érkezett az egyre inkább lelakott állapotban lévő aluljáró graffitijeire, összefirkált, elrondított mivoltukra, ezért a korábbi alkotásokat eltüntetve, újaknak helyet adva kenték fehérre a falakat.
Rázsi úr azt is megemlítette, hogy az újradekorálás ügyében már felvette a kapcsolatot egy budapesti graffitis csoporttal.
Témajavaslatunk is van ám: szeretnénk, ha valamennyire egri lenne a fal, akár a Gárdonyi-emlékévhez is kapcsolódhatna – mondta az alpolgármester.
Az ügyben tehát mindössze egyetlen kérdés vetődik fel: Az újrakezdés és a felbérelt művészek által történő dekoráció után megmarad-e a hely egykori szabad, közösségi szelleme? Ragadhat-e festéket és alkothat-e bármely, illegalitást félretevő graffitis a Leányka úti aluljáró falai közt, vagy pedig egy felbérelt, kis csoport által kisajátított, saját utcai galériát kapunk ehelyett a régi legálfal helyére?

Így vagy úgy, természetesen mindkét esetben jobban örülünk, mintha a falak puszta fehéren, sár- és húgyfoltoktól, vagy épp "Szeretlek Mari!" feliratoktól elcsúfítva éktelenkednének a város szívében.

Ivan Ivanovics Maszopszkij

 

© 2013 Eger City Underground. All rights resevered. Designed by Templateism

Back To Top