2014. szeptember 12., péntek

ÜDVÖZLÜNK PATYOMKINBAN! - avagy Miújság a Széchenyi utczában? #02.


-Hé, testvérem, figyelj már! Dobj már meg egy szál cigivel, léccives!

Magas, tagbaszakadt, ködös tekintetű figura próbál megállítani a jól bevált dumával a Tűzoltó téri buszmegállóban. külseje rendezetlen, feje tar kopaszra nyírva. Amennyiben a tipikus „ELŐTTE – UTÁNA” drogprevenciós plakátoknak létezne egy közbülső szakaszt bemutató, a végső stádiumba történő eljutás folyamatát ábrázoló periódusuk, akkor valahogy így tudnám elképzelni az azt szemléltető képről visszaköszönő egyént. Ezt az embert cseppet sem nevezném olyan alkatnak, akit szeretnék a testvéremnek tudni, vagy úgy egyáltalán bármiféle rokoni kapcsolatot szívesen ápolnék vele.

-Bocs, ne haragudj, nem dohányzok!

Terelem le a pofátlanul aurámba mászó kérdést és amilyen gyorsan csak lehet, már sétálok is tovább előre betervezett útvonalamon. Egyébként is sietek, késésben vagyok egy előre régen megbeszélt, fontos találkozóról. A hátam mögül még néhány hangos, méltatlankodó kifejezést kapok kíséret gyanánt, ám ez már nem érdekel, a hitetlenkedést és a válogatott sértéseket ugyanis elnyomja a megállóba éppen beérkező helyi járati busz öblös motorzaja. Az úttesten átérve körbenézek és a látványra ami elém tárul, nem éppen mondhatnám, hogy szívderítő. 

Amikor legutóbb gyalogszerrel tartottam hazafelé ugyanezen az útvonalon (ami ugyebár történetesen a belvárosi sétálóutca folytatása) utam során tizennégy üres ingatlant számoltam össze, köztük lakóházakat, üzlethelységeket, egy egykori orvosi rendelőt , egy teljes iskolaépületet és két, valaha szebb napokat is megélt  szórakozóhely lassú pusztulásnak átadott, szomorú maradványait. Azóta valamicskét változott a helyzet, nyílt ugyanis az egyik megszűnt kisbolt helyén egy új használtruha-üzlet, és két temetkezési vállalat is az utcába költözött, persze csak a miheztartás végett, hogy az ember mégis tudja merre jár, hol a helye. Szemetet hord a szél, málladoznak a falak, össze-vissza van firkálva ilyen-olyan kriksz-krakszokkal minden második ház oldala. Mindez alig pár méterre a Széchenyi utca elejének vidám forgatagától, ahol az éttermek kitelepült asztalainál önfeledt lengyel turisták iszogatják frissen vásárolt esernyős koktéljaikat és tömik magukba az aranyáron mért, gyorsfagyasztott alapanyagokból készült ételek íncsiklandozó kavalkádját.

Nem vagyok én irigy, ne értsen félre senki. Legalább ennyi élményük legyen, ha már úgy döntöttek ide látogatnak, erre az egész belváros hónapok óta úgy néz ki, mintha ufótámadás érte volna, vagy legalábbis egy becsapódó meteor sújtotta katasztrófaövezet lenne. Azzal is tisztában vagyok, hogy a turizmus szép kis summát hoz a városnak minden évben, ezért is fontos a városrehabilitáció éppen zajló, idegőrlő tevékenysége, ellenben abban már nem vagyok száz százalékig biztos, hogy ami jelenleg rendíthetetlenül épül és szépül az miattunk történne. Hogy majd nekünk lesz jobb egyszer ettől az egésztől.

A tervek szerint hamarosan átadásra kerül a megújult Dobó tér, nemsokára járható lesz a hónapokig feltúrt állapotban lévő, porban fürdetett és sárban áztatott belváros. Szép lesz, steril és teljesen EU-konform. Már csak akkor lehetne modernebb, ha a néhány megmaradt barokk épületet is eltúrták volna a francba, és helyettük kaptunk volna vasbetonból felépített, üveggel és műanyaggal bevont futurisztikus falansztereket. Most már persze mindegy, a lényeg az, hogy hamarosan javarészt olyanok leszünk mi is, mint bármely más, normális európai település. Szépen, lassan (de annál biztosabban) kezdünk felzárkózni a nagybetűs Nyugathoz, belemosódunk a mindenki által áhított és ajnározott képbe, onnantól kezdve pedig nem lesz, nem lehet több problémánk. Hiszen beolvadni jó.

Na persze azt ne várjuk, hogy majd egycsapásra javulnak az életkörülmények,  vagy épp varázsütésre több munka terem csak úgy a föld mélyéről. Ez az istenverte, lepukkant  dzsánki ugyanis ugyanígy itt áll a buszmegállóban, nyújtja felém mocskos markát, és fenyegetően vágja fejemhez, hogy nagyon jól tudja azt, hogy én valójában dohányzom, csak túlzottan sóher vagyok ahhoz, hogy adjak neki egy rohadt szál cigarettát. Pedig évekkel ezelőtt leszoktam. Habár néha elgondolkodom azon, hogy újra rá kellene gyújtani, mert itt úgyis csak megdögleni lesz érdemes lassan. Szomorú, de ez van.

Ez az egész hely nem más, mint egy látszatbirodalom, egy modern Patyomkin Európa szívében. Szépül a belváros, épül a renomé, én meg örülhetek annak, hogy nem késelnek meg egy rohadt szál cigiért a buszmegállóban. Tavaly két ismerősömet is érte rablótámadás, az egyikőjüket innen alig háromszáz méterre verték félholtra egy sötét hajnalon, míg egy másikat a város szívében vertek fejbe a leszálló éj leple alatt. Nem baj, a lényeg az, hogy újrakövezték a Dobó teret, meg hogy van egy összképbe gyakorlatilag beilleszthetetlen, alig használt parkolóházunk a piaccsarnok tövében. Óriási szükségünk volt már rá, köszönjük szépen!

Nem csoda, hogy fiatalok és idősebb, agilis polgárok egyaránt fejvesztve menekülnek innen. Hiába vagyunk az ország egyik legszebb, legvonzóbb , illusztris történelemmel felvértezett vidéki városkája, ha egyszerűen annyi a fontos hogy korszerűek, hogy modernek és Európa-kompatibilisek maradjunk. Hogy mégtöbb turista költse nálunk önfeledten a súlyosabbnál súlyosabb pénzösszegeket. Túl kellene végre látni a belváros álságos csillogásán és eljutni az északi lakótelep cukormázas rózsaszín festékkel bevont, rothadó betoncelláin, aztán mérlegelni, mégis mi lenne a legjobb döntés, ami talán előre mozdíthatná a valóban itt élő, lélegző, robotoló embertömeg életét és nem napról napra a bizonytalanságban dagonyáztatna tízezreket. El kellene gondolkodni, hogy valóban fontos volt-e nekünk egy steril műkővel kirakott, végletekig modernizált főtér, vagy pedig célszerűbb lenne azzal foglalkozni, hogy a fiatalok és munkaképes felnőttek minél kisebb számban hagyják el otthonukat és keltsék tovább rossz hírét lassan amúgy is meglehetősen kétes megítélésű városunknak. Mert ugyan a negatív reklám is reklám a javából, ellenben a kilátástalanság, a szegénység, meg a bűnözés egyáltalán nem jó cégér egyetlen településnek sem. Egy olyannak pedig, ami az ezerötszázas években az ország utolsó védőbástáyájának kiálthatta ki magát, meg pláne nem.

Szórakozás Egerben? Vagy egyáltalán aggodalmak nélküli, gondtalan élet? Menj már… Örülj, ha a Tűzoltó téren bandázó rosszarcúak nem verik ki a szart is belőled azért, mert nem voltál hajlandó nekik cigit adni, mikor ők szépen kérték és még testvérükké is fogadtak… Hát hová tűnt belőled a régi, jó közösségi szellem, apám!? Ez itt az európai kultúra utolsó védőbástyája, ami réges-régen elveszett. Ez itt már évtizedek óta a nagybetűs kelet, az ország hamisan csillogó csúcsdísze, a modern idők látszat-városa. Üdvözlünk Patyomkinban, reméljük van elég pénzed, ugyanis hamarosan megújul a belváros, és lesz bőven látnivaló!

dr.gonzo

2014. március 21., péntek

HALAD AZ EGRI FESZTIVÁL, MEGVAN A VÁRVA-VÁRT PROGRAM!


forrás és fotó: Egri Ügyek facebook

Hooligans, Kowalski, Kiscsillag, stb. Még a várakozásainkat is alulmúlja az egri kulturális életet fellendíteni hívatott fesztivál előre látható programja!


 Előző, városunkban tervezett megagiga kulturális megmozdulásról szóló posztunkban ugyebár beígértünk egy fesztiválbingó nevezetű mókás, szórakoztató játékot, melyben az unatkozó olvasók arra tippelgethettek volna, hogy valószínűsíthetően mely elcsépelt, sekélyes, ezerszer látott és hallott popcsodák teszik majd tiszteletüket a Bolyki völgyben május közepén megrendezésre kerülő Feszt!Eger (úristen, még mindig nem bírom magam túltenni eme magasfokú kreativitáson...) nevezetű eseményen. Nos, a bingótábla pár napon belül el is készült volna, ám úgy látszik a fesztivál csodás szervezőbrigádja megelőzött minket, és előálltak az überelhetetlenül csodás eseményük előre látható felhozatalával! A névsort elnézve mindenesetre nem tévedtünk túlzottan sokat... 

 Adott formációk közül talán egyet-kettőt nem vettünk fel listánkra, illetve nálunk szerepelt még a Punnany Massif, a Quimby, a 30Y és a Tankcsapda is. (Lukács Laci nyilván örült volna a MOL benzinkutakról befolyó jogdíjak mellett egy kis plusz bevételnek, amit a "hatalom nélküli rend" és a lázadás oltárán feláldozhatott volna, na de annyi baj legyen...) A szervezők azért legalább az eFeN sikeréből tanulva elhívhatták volna a Cipőtlen Republicot is, hiszen a műértő közönség mint tudjuk, rájuk nagyon gerjed...(Tényleg: Idén lesz eFeN, vagy az már végképp besült?)

 Viszont mi is tévedhetünk, ugyanis: Bármekkora pontossággal is szerettük volna összeszedni kis hazánk legunalmasabb, minden egyes fesztiválon ötmilliomodjára megforduló előadóit, azért arra még legrosszabb rémálmunkban sem mertünk volna gondolni, hogy az esemény egyik headliner zenekara nem más lesz, mint a HOOLIGANS! 
 Megismétlem, a HOOLIGANS! Igen, az az elképesztően műmájer, kőkemény külső alatt pénzzel és  nyállal kibélelt pop-rock zenekar, akik már a középosztálybeli anyukák köreiben is cikinek számítanak legalább öt éve, jobb esetben.

 Mindenesetre karba tett kézzel dőlünk hátra, ugyanis minden az elképzelések szerint halad. Eme csodás felhozatalt elnézve végszó gyanánt pedig már csak egyetlen dologra vagyunk kíváncsiak: Menyibe fáj majd a bejutás eme kihagyhatatlan, korszakalkotó, eredeti, friss, fiatalos eseményre, valamint egy remek kis beszámoló ígéretében kapunk-e rá ingyen sajtóbelépőt? Ha nem, természetesen akkor sem haragszunk meg, megelégszünk azzal, hogy visszanézzük az elmúlt évek Voltos, Szigetes, EFOTT-os, meg isten tudja, milyen videóit, és örülünk annak, milyen újra hajlamos, fejlett is lett az elmúlt években kicsiny hazánk popzenekedvelő közönsége!




2014. március 18., kedd

KEDVENC EGRI FALFIRKÁINK #01.

fotó: https://www.facebook.com/FeketeValerSior
A graffiti szó hallatán sokunknak vandál hülyegyerekek értelmezhetetlen kriksz-krakszai ugranak be elsőre, míg mások a modern művészet egyik fellendülőben lévő, még őszintének nevezhető ágát látják az exhibicionista fiatalok utcán, vonatokon, metrószerelvényeken vagy épp eldugott vasúti vonalak mentén elhelyezett színes, nyakatekert rajzaiban.

 Így vagy úgy tekintünk is az önkifejezés eme modern formájára, a lényeg, hogy a társadalmi felfogás a nyolcvanas évek vége-kilencvenes évek eleje óta óriásit változott, fejlődött eme urbanizálódó társadalomban elkerülhetetlenül feltűnő jelenséggel szemben, kezd szélesebb körökben elfogadottá, egyfajta művészeti szubkultúraként integrálttá válni. Sokan éppen ezért megfeledkezni látszanak arról, hogy a kilencvenes évek első fele, a nyugati utcaművészet berobbanása és elterjedése előtt miért is ragadtak annyian Neolux festékszórót, alkoholos filctollat, zsírkrétát, vagy bármi más, kezük ügyébe kerülő, nyomhagyásra alkalmas eszközt.

 Most induló sorozatunknak nem célja a bemutatni a város földalatti homályban rejtőző utcaművészeinek minőségi munkáit, de még csak a telefonfülkéken, postaládákon és megannyi egyéb felületen feltűnő kézjegyek hátrahagyóival sem kíván foglalkozni. Célja viszont megmutatni azt, hogy a véleménynyilvánítás, valamint önnön létezésünk világ felé való bizonyításának vágya az internet korában sem veszett ki az átlagemberből, és ugyebár mi más lenne legalkalmasabb fórum az önkifejezésre, ha nem az utca, ahol nap-mint-nap mindnyájan megfordulunk? 
 A modern világban, ahol már mindenki művész, és mindenkinek kijár a maga tizenöt perc hírneve, ne feledkezzünk meg azokról sem, akik tisztán, érthetően, egyfajta naiv bájjal szeretnének nekünk a névtelenség fátylába burkolózva üzenni valamit. Jöjjön hát most néhány furcsa, megmosolyogtató, figyelemfelkeltő, öncélú, vagy egyszerűen érthetetlen üzenet, az utca emberétől!

(ajánlott kiegészítő olvasmány: Pozsonyi Ádám - Lófasz, avagy az igazság diadalmaskodik!)

2014. március 16., vasárnap

REHABILITÁLTÁK LENKEY JÁNOS SZÜLŐHÁZÁT - avagy Miújság a Széchenyi utczában? #01.

Úgy látszik a belvárosi felújítások, a Dobó tér feltúrása, a parkolóház konstrukciója és megannyi bokros teendő mellett az egri városatyák a Líceum és a nagyposta által határolt kereteken kívül is tudnak gondolkodni, és nem ülnek tétlenül learatott babérjaikon. A minap ébredtünk rá ama remek tényre ugyanis, hogy a helyi születésű,  1848-'49-es szabadságharcban szerepet vállaló honvédtábornok, Lenkey János sorsára hagyott szülőházát végre nemzeti nagyjainkhoz méltó módon rehabilitálták!

2014. március 4., kedd

PROGRAMAJÁNLÓ: IGAZMONDÓK



Csak hogy ne mondjátok, hogy a sok negatívkodás mellett semmi jót nem veszünk észre, ami a városunkban történik:

 Kiváló programlehetőség kínálkozik a kultúrára szomjas nagyközönség számára most szombaton, egészen pontosan március 8.-án, 16:00 órai kezdettel, a Széchenyi úti Kepes Intézetben (ex-Ifjúsági Ház, Művészetek Háza), ahol az Igazmondók című kiállítás megnyitójára kerül sor.

 A kiállító művészek között (csak hogy pár nevet említsünk) helyet kap a Munkácsy díjas polihisztor, FeLugossy László, a Tudósok formáció kezdeti időszakából is ismert Bada Dada, azaz Bada Tibor (aki sajnálatos módon néhány éve távozott az élők soraiból), valamint helyi vonatkozásban a táblaképeivel és matricáival egri lakosokat nap mint nap elgondolkodtató és megmosolyogtató utcaművész, Fekete „Sior” Valér.  (A teljes névsort lásd a bal oldalt megtekinthető plakáton)

 A társadalomkritikus tárlat egészen június közepéig lesz megtekinthető.

Megnyitja: Balázs Kata művészettörténész
Kurátor: Paksi Endre Lehel (Nem, nincs köze az öregedő rockénekeshez, tudtunkkal legalábbis...)

A szervezők minden vendégnek egy pohár borral kedveskednek, szóval ha másért nem, legalább inni menjetek el! Bővebb információért látogassátok a Kepes Intézet honlapját és az esemény facebook oldalát



forrás: partmagazin.hu, Fekete Valér Sior facebook oldala

Csakazértis FasztEger!

Nyilván mindnyájan értesültetek a múlthét folyamán arról a remek hírről, mely szerint FesztEger néven (mily' ötletes, mily' eredeti!) új zenei fesztivál indul kis városunkban. Miről is van szó pontosan?

 

© 2013 Eger City Underground. All rights resevered. Designed by Templateism

Back To Top